Kínai lábkötözés,avagy a gazdaság megnyomorított jelképei

A lábkötözés, ez az európai füllel felfoghatatlan értelmû hagyomány egy évezreden át
kitartott Kínában. A 10. században jött divatba, és kb. mostanra halt ki az utolsó generáció,
aki élete végéig törpelábakon tipegett. 1911-ben a Kínai Köztársaság kormánya tiltotta be az
embertelen eljárást, egyrészt a nyugati divatirányzatok hatására, másrészt mert az
összekötözött nõi láb a császárkor léhaságának egyik fõ szimbóluma volt.

A lábtöpörítés szokása állítólag úgy terjedt el, hogy egy császári ágyasnak egyszer
összekötözött lábbal kellett táncolnia. A hölgy követőire sokkal keményebb megpróbáltatások
vártak: a 12. században, amikor már az egész országban bőszen nyomorították a nemes
hölgyek lábait, a kislányok lábfejét olyan zsenge korukban kezdték el kötözni, és olyan
szorosra, hogy képtelenek voltak a táncra, és még a járás is nehézségeket okozott nekik.

Mivel csak a tehetõsek engedhették meg maguknak a haszontalanul üldögélõ feleségek,
ágyasok luxusát, az apróra kötözött láb a gazdagságot sugározta - akárcsak régen a
fehér bõr, napjainkban pedig a barna. A legenda szerint a császár egyik egyszerû
származású hitvesének ép és egészséges, ámde parasztosan nagy lábai voltak, s ezért
megállás nélkül gúnyolták. Hongwu császár, hogy bosszút álljon, megölette a gúnyolódók
összes szomszédját.

A kicsinyítés metódusa a következõ volt: a kislányok lábujjait hároméves korukban a
nagylábujj kivételével eltörték, a meglágyult lábfejet ily módon kedvükre formálhatták szoros
szalagokkal, és megakadályozhatták további növekedését. Az eszményi lábfejhossz 10 centiméter volt!!!Egy 16. századi kínai regény, a Szép asszonyok egy gazdag házban érzékletesen számol
be a töpörített lábú kéjnõk életérõl. Hszi-men Csing úr dologtalan ágyasai között
presztízsszámba ment, hogy kinek mekkora a lábfeje. Természetesen az volt a legérzékibb
nõ, akinek a legpirinyóbb topánka is ráfért a lábára. Naphosszat selyempapucsokat varrogattak
maguknak, és nagyobb távolságokat kizárólag gyaloghintón tettek meg.
Férjük békácskának, aranyliliomnak becézte a nõi lábfejeket, és nem átallotta levenni róluk
a cipõcskét, hogy bort igyék belõle.